A rádiós tájkép Magyarországon (2010)

Hargitai Henrik, Szombathy Csaba

Megjelent angolul itt.

A rádiós tájkép 2010-ben – áttekintés

A rádiós szféra Magyarországon 2010-ben három pillérű: közszolgálati, kereskedelmi és közösségi (nonprofit) rádiók alkotják.

A jelenlegi médiarendszer jogilag a következő kategóriákat ismeri: kereskedelmi, közműsorszolgáltató (többségében közszolgálati műsorszámokat sugárzó), nem nyereségérdekelt ill. közszolgálati (csak a Magyar Rádió). A „közösségi” vagy „kisközösségi” rádiók nem nyereségérdekeltként vagy közműsorszolgáltatóként működnek.

Vételkörzet nagysága szerint (a médiatörvény szerint): országos (ha az ország lakosságának a felénél több él a vételkörzetben), körzeti (az országos és a helyi kategória között), helyi (ha a vételkörzetben 100 ezernél – városban 500 ezernél – kevesebben élnek). A médiatörvény nem definiálja, de az ORTT a gyakorlatban a kisközösségi rádiók vételkörzetét egységesen 6000 fős / 1 km-es sugarúra alakította ki.

Öt országos FM hálózat működik: a közszolgálati Magyar Rádió három műsora (MR1: közéleti, MR2: alternatív pop-rockzenei, MR3: klasszikus zenei), és két országos kereskedelmi zenei szakosodású magánrádió. Középhullámon működik a Magyar Katolikus Rádió hálózata és a Magyar Rádió nemzetiségi műsorainak hálózata (MR4). A Magyar Rádió körzeti műsorait sugárzó adók (MR6) vegyesen AM/FM sávban találhatóak, részben átvéve a központi ill. az MR7 nevű népi-népzenei műsort.

A kisebb magánrádiók között találunk „majdnem-országos” hálózatokat, regionális hálózatokat és helyi (általános tematikájú kisvárosi és szakosodott fővárosi) rádiókat, összesen kb. 150 helyi rádiót, melyek fő része kereskedelmi rádió, kisebb része „közműsorszolgáltató” vagy nem nyereségérdekelt rádió, ilyenek pl. a vallási állomások.

A médiarendszer harmadik pillérét jelentő közösségi rádiós szférában nagyobb teljesítménnyel csak két budapesti közösségi rádió sugároz, a többi kb. 70 állomás kisközösségi rádióként üzemel, szerte az országban.

A kereskedelmi rádiók érdekvédelmi szervezeteként működik a Helyi Rádiók Országos Egyesülete, a közösségi rádióké a Szabad Rádiók Magyarországi Szervezete.

2010-ig az NHH [Nemzeti Hírközlési Hatóság] által műszakilag koordinált frekvenciákra az ORTT [Országos Rádió és Televízió Testület ] írt ki pályázatot, azaz ők döntöttek a műsorszolgáltatási jogosultság megítéléséről. 2010 végén a kormányváltás következtében változott a rendszer: az ORTT Médiatanács néven az NHH-t is magába foglaló Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság részeként működik tovább. A műsorszolgáltatási jogosultságok pályázatainak nyerteseivel hét éves időtartamra kötnek szerződést, melynek lejártakor azokat újra megpályáztatják. A pályázatok bírálatakor előnyben részesítik azokat a pályázókat, melyek minél több közszolgálati műsorszámot és magyar zenét sugároznak, amit a pályázók sokszor ki is használnak, s később előfordul, hogy nem tudják/akarják e vállalásokat teljesíteni.

A kisközösségi rádiók esetében bármely földrajzi helyre lehet pályázatot benyújtani, ahol, ha tartalmi kifogás nem merül fel, az NHH keres frekvenciát díjmentesen.

Az ORTT Műsorszolgáltatási Alap évente pályázatot ír ki a rádiók különféle tematika szerinti támogatására (nonprofit rádióknál a fenntartási költségek fedezésére – beleértve a jogdíjakat –, valamint műszaki eszközök beszerzésére, helyi és körzeti rádiók számára hírműsorok támogatására, illetve kizárólag az országos rádiók számára hangjátékok támogatására).

Ha a hallgatók egy műsort nem tartanak kiegyensúlyozottnak, az ORTT Panaszbizottsághoz fordulhatnak. A 12 ill. 16 éven felülieknek szóló műsorszámokra a televízióhoz hasonlóan rádióban is a műsor előtt fel kell hívni a hallgatók figyelmét (erre a gyakorlatban leginkább a kortárs hangjátékok bemutatása előtt kerül sor).

A következőkben azt vizsgáljuk, hogy hogyan alakult ki a fent leírt rádiós tájkép és jogi környezete.

 

 

Az analóg éra

1925-től 1986-ig Magyarországon a rádiózás állami monopóliuma nem tört meg,  a második világháború titkos propagandaadóit és az 1956-os forradalom rádióit leszámítva. Az 1925-ben indult rádióműsorszórás lehetőségét az 1893 óta folyamatosan működő, budapesti telefonhálózattal párhuzamos kábelhálózaton hallgatható Telefonhírmondót működtető részvénytársaság nyerte el. A telefonhírmondó addig híreket, színházi és operaelőadásokat és változatos prózai programot közvetített 6-9000 előfizetőjének. 1925-ben a rádió és az állami hírügynökség, a Magyar Távirati Iroda egy kézbe került. A hallgatók a kötelező előfizetési díj fejében egy, majd 1932-től két programot hallgathattak, melyek Magyarország 1944-es német megszállásáig sokszínűek voltak, de elsősorban az értelmiséghez szóltak, műsoraiban ismeretterjesztő felolvasások, komolyzene és a stúdióból élőben közvetített hangjátékok is szerepeltek. A legnépszerűbb műsorszámok azonban az esti közvetítések voltak, melyekben cigányzenét (azaz cigányzenészek által játszott népies magyar muzsikát) sugároztak élőben, külső helyszínekről. A háborúban a visszavonuló német katonák a stúdiókat és az adóhálózatot elpusztították. Az adás több hónapnyi műsorszünet után 1945. május 1-én indult újra. 1949-ben a rádiót államosították, ezzel párt- és állami irányítás alá került és a szocialista propaganda szolgálatába állt, így pl. reggelenként a rádió felolvasta a párt napilapjának vezércikkét, melyet sok helyen kötelező volt hallgatni. Az 1960-as években indultak az URH kísérletek, a kísérletek után a szovjet blokk által használt OIRT FM sávban. A kísérleti URH adásból 1973-ban jött létre a klasszikus zenei „3. műsor” (1986-tól Bartók Rádió néven). A középhullámú adókat kiegészítendő kiépültek a másik két program URH hálózatai is, így a politikai-közéleti műsorokat és hangjátékokat sugárzó Kossuth, az ún. „nemzeti főadó”; és a vegyes zenei és prózai műsorokat sugárzó Petőfi országot lefedő adóhálózata.  1952-53-ban indultak a rádió körzeti stúdiói, melyek részben AM, részben FM frekvenciákon adtak, különféle adásidőkkel, részben a nemzetiségek nyelvein.

 

A 80-as évek Magyar Rádiója. A 80-as években (rádióelnök: Hárs István) a Kossuth rádió jellemző műsorai voltak a máig leghallgatottabb reggeli magazinműsor (ekkor még zenei betétekkel) és a déli hírmagazin; az 1959-től 2500 epizódon át 2007-ig futó családi szappanopera, a Szabó család (Voloncs 2009); a minden este közvetített mesefelolvasás; a rádiótorna; az iskolarádió általános iskoláknak szánt oktatási műsorai; a jelentősebb politikai események közvetítései, szinte minden este valamilyen rádiójáték és a rendszeresen jelentkező, de szilveszter estéjén főszerepet kapó rádiókabaré, melyen a rendszerrel kapcsolatban is többet volt szabad kimondani, mint máskor, s ezért a feszültségek egyfajta társadalmi szelepeként funkcionált.

A Petőfin mentek az ifjúsági adások; a hetente egyszer sugárzott 3 órás kívánságműsor, és ugyanezen az adón vált ikonikussá a délben kezdődő egyórás magyarnóta műsor, mely a korábbi cigányzenei hagyományokat folytatta. A Petőfi problémája volt már ekkor is, hogy ugyanazon az adók kaptak helyet a fiataloknak szánt műsorok és az egyre inkább csak idősebbek által hallgatott – de körükben rendkívül népszerű – nótaműsorok; és itt ment a hétvégi élő körkapcsolásos közvetítés az NBI labdarúgó-mérkőzésekről.

 

A rövidhullám. A rádió Szülőföldünk megnevezésű, 1955 óta sugárzott rövidhullámú adásában kiemelt figyelmet fordított a külföldre emigrált magyarok és általában a külföld „tájékoztatására”, azaz a hazai viszonyok minél jobb színben való feltüntetésére, műsoraival egyfajta honvágyat és nosztalgiát is kiváltva bennük.

Mindeközben sokan hallgatták a VOA és a BBC naponta többször sugárzott magyar nyelvű műsorait, de legfőképpen a Szabad Európa Rádió egész napos rövidhullámú magyar adását, mely nem csak politikai műsorokra korlátozódott, de népszerűek voltak kulturális, irodalmi, sőt – a rövidhullám ellenére – zenei műsorai is. A rendszerváltozás szeleit mutatta, hogy 1988-ban a Magyar Rádió Bagoly című éjszakai értelmiségi műsorában közös műsort sugárzott az addig tiltott gyümölcsöt jelentő Amerika Hangjával. A Szabad Európa magyar adása 1993-ban szűnt meg, „okafogyottá” válva. Az „ellenkező irányba” sugárzott Szülőföldünket 2005-ben szüntette meg a Magyar Rádió, részben azért, mert az interneten vagy műholdon már a hazai adások is követhetőek voltak, és eddigre a korábbi hallgatóság egy része már hazatelepült.

 

A nyugati stílus megjelenése

A 80-as években tűnt fel először a hazai éterben a zenei rádiók nyugaton általánosan ismert stílusa. A magyar hallgatók először a Szabad Európából ismerhették meg a Teenager Party c. (mv: Cseke László) műsorban a nyugati rock and roll zenéket, ugyanezt a funkciót a 80-as évek végén már a diszkó stílusban, hazai pályán a Poptarisznya c. vasárnap délutáni adás töltötte be a Petőfin. Ez volt az első kortárs tánczenét és friss információkat egyesítő élő műsor, melynek stílusát alapvetően meghatározta a műsorvezetői személyisége is. Az egész napos zenei műsor, azaz háttérrádió jellegű adás a Magyar Rádió 1986-ban indított Danubius Rádió nevű új programján jelent meg, az állami rádió kereskedelmi vállalkozásaként. A Danubius az akkor még az országban üresen álló CCIR frekvenciasávban, de nem a magyar hallgatók számára, hanem a Balaton turisztikai célpontra érkező nyugati – osztrák és kelet-német – turistáknak szólt, ismert magyar műsorvezetők némileg akcentusos német kiejtésével (Tüske 2000). (Az ötlet maga Ausztriából indult: az osztrák ORF állami monopóliumát megkerülendő az Antenne Austria kereskedelmi rádió a határ magyar oldaláról sugárzott át 1992-ig Bécsbe, állandó jogviták mellett). A német nyelvű rádió hamar népszerű lett a magyar hallgatók körében is, így 1988-tól részben, majd 1989-től egészében magyar nyelvűvé vált az adás. A műsorokat a Magyar Rádió már ismert műsorvezetői vezették, akik adott műsoridőt kaptak, melyben a zenéket ők maguk válogathatták. A rádiónak tehát nem volt határozott zenei formátuma, olyan pop- és rockzenét játszott, amit műsorvezetői kedveltek; óránként pedig híreket adott.

1989-ben pedig megjelent egy második kereskedelmi profilú és hangzásvilágú műsor, a középhullámon a főváros körzetében fogható Calypso Rádió, mely az állami Magyar Rádió „regionális budapesti” adójaként szerepelt (Budapesten ugyanis nem volt és máig sincs körzeti stúdió). A Petőfi diszkóműsorának DJ-je, B. Tóth László szorgalmazására létrejött Calypso több újdonságot hozott: a műsorvezetők maguk keverték az adást és rendszeressé vált, hogy a műsorvezető rábeszélt a zenére, melyet egy automatikus rendszer kevert le a beszéd időtartamára: ez a hangzás addig ismeretlen volt. Bevezették, hogy a műsorvezetők az alapján kaptak fizetést, hogy műsoruk milyen népszerű volt a hallgatók körében, ami most először adott pénzben mérhető ösztönzést a rádiósoknak. A Calpyso már a hallgatók élő betelefonálásaira is épült, azaz interaktív műsorai voltak. A zenei kínálat itt is eklektikus volt, de a kötetlen hangvétel roppant népszerűvé tette első éveiben (és így jó bevételi forrása volt a Magyar Rádiónak), de a szakosodott kereskedelmi rádiók megjelenésével teljesen elfelejtve szűnt meg 2002-ben (Tüske 2000).

A rendszerváltozás éve, 1989 nem csak az állami kézben lévő kereskedelmi rádiókat hozta el, hanem az első magánrádiókat is. Bush amerikai elnök magyarországi látogatásának tiszteletére ideiglenes engedéllyel egy budapesti FM frekvencián új rádió indult (ikonikus neve: Radio Bridge, utalva a magyar-amerikai kapcsolatokra), mely a VOA Europe adását relézte és rövid, budapesti gyártású angol nyelvű műsort is adott. A rádió ideiglenes engedélye ellenére „ottfelejtődött” és még hosszú évekig sugározta a VOA angol nyelvű műsorát, mely a VOA óránkénti hírek mellett olyan műsorokkal ismertette meg az effélékhez nem szokott fülű magyar hallgatókat, mint Willis Conover jazzműsora, Casey Kasem popzenei slágerlistája vagy az American Country Countdown. Szintén 1989-ben a Balatonnál indult az engedélyét még 1988-ban megszerző Juventus Rádió, rendkívül eklektikus zenei és információs műsorral.

 

A rendszerváltás utáni évek

Az állami monopólium megtörni látszott, helyi vállalkozók próbáltak rádióengedélyt kapni. Mivel a kérdés nem volt törvényileg szabályozva – addig senkinek sem jutott eszébe, hiszen az állami monopólium megkérdőjelezhetetlen volt –, a kormány 1989-ben úgy döntött, hogy a médiatörvény megszületéséig nem ad ki frekvenciát: ezt a döntést nevezték frekvenciamoratóriumnak. Akkor még nem tudták, hogy a médiatörvény csak 1996-ban fog megszületni.

A moratórium miatt nem indulhattak magánrádiók, de a már meglévő kettő működhetett tovább, sőt, a Juventus még egy budapesti frekvenciát is kapott, máig tisztázatlan körülmények között, melyet kihasználva rendkívül sikeres popzenei rádió lesz (1994-től tulajdonosa az USA-beli Metro Media International): 1995-ben megelőzte a Danubiust, 1996-ban hallgatótábora nagyobb, mint a Kossuth Rádióé. A siker nem véletlen: ez az első amerikai műsorkészítési politikával működő rádió, bevezetik a számítógéppel automatizált adáslebonyolítást, a műsorvezetői megszólalások időkorlátját, és játszási listáját elsőként állítja össze teszthallgatásokkal. Fénykora 1997-ig tartott, amikor az ORTT visszavonta egyik fő FM adója engedélyét, mert ezt az adót az ekkor kiépülő Petőfi hálózatába intergálták, s ezzel hallgatói felét elvesztette. Ettől kezdve a Juventus kis helyi rádiókkal való együttműködéssel bővíti vételkörzetét.

 

A Tilos és más közösségi rádiók

1991-ben szabadgondolkodású „rebellis” fiatalok megalapították a Tilos Rádiót, mely, mint neve is utal rá, engedély nélkül működött (mivel engedélyt nem kaphatott). A rádió a szólásszabadság jegyében sugárzott az akkori éterben szokatlan, fiatalos stílusú politikai, kulturális beszélgetős és az akkoriban megjelenő elektronikus zenei műsorokat, heti három alkalommal. Műsorvezetői álnéven mutatkoztak be. A kis teljesítményű, időnként mobilizált adóval sugárzó rádió a fővárosban volt fogható, és a hatóságok ha nem is teljes erőbedobással, de időnként üldözőbe vették a rádiósokat (akik ilyenkor az adót kikapcsolták), ami a rádiósokból egyfajta szabadsághősöket kreált.

A frekvenciamoratóriumot részben feloldó, 1993-as 110/1993 (VII. 30.) kormányrendelet lehetővé tette, hogy helyi, „nem kereskedemi” rádiók induljanak, melyet úgy definiált, hogy az adásidő 10-20%-át töltheti ki reklám. Így végre vidéken is megjelenhettek helyi – gyakorlatilag kereskedelmi – rádiók, melyek funkcióját addig a helyi kábeltévék töltötték be. A Tilos Rádió ekkor önként beszüntette adásait, hogy tiszta lappal indulhasson a legális frekvenciáért, amit 1995-ben kapott meg. Immár rendszeres adást kaptak a többi médiából kimaradó rétegek (feministák, romák, homoszexuálisok, drogosok, zöldek stb.), majd megjelentek a Tilos kalóz korszakában még nem megvalósítható betelefonálós interaktív műsorok, melyek mindmáig az adó védjegyei (Debreczeni 2007). Ez talán az egyetlen hazai rádió, mely reklámot soha nem sugárzott és hallgatói adományokból finanszírozott közösségi rádióként működik.

A Tilos mellett 1991-ben indultak még további kalózrádiók is: a ma már csak online működő Fiksz, és a Civil. E három rádió vezetősége és gárdája teljesen eltérő módon közelítette meg a közösségi rádiózást. A Tilos szubkulturális-liberálisan politizáló-elektronikuszenei, a Fiksz alternatív-eklektikus-„bárki megszólalhat”, a Civil pedig komolyabb hangzásvilágú, a civil társadalom fórumaként szolgáló, és pl. az autentikus népzenét népszerűsítő adóként jelent meg. Ekkoriban indultak azok a kalózrádiók is, amelyeket saját adót építeni tudó fiatalok működtettek szórakozásból, slágerzenéket játszva leginkább egymásnak, műholdas adásokat relézve, és néha hálózatba is kapcsolódva. E rádiózási forma fénykora az 1990-es évek közepén volt Göd településen, ahol 8-10 kalózrádió is működött. Bár ez a rádiós szubkultúra azóta is létezik, sohasem érte el a „kívülálló” hallgatóság ingerküszöbét.

A Tilos Rádió 2003 karácsonyán került újra a figyelem középpontjába, amikor egy adásban a részeg műsorvezető a keresztényeket sértő megjegyzést tett. A konzervatív körök a rádió betiltását követelték, de végül, hosszas társadalmi vita után csak 30 napos adásszünetet kaptak büntetésül. Az eset viszont rámutatott az önkéntesekkel működtetett közösségi rádiók egy sebezhető pontjára.

 

Az országos magánrádiós hálózatok

A helyi rádiózás megindulása után három évvel, 1996-ban megszületett a médiatörvény, és így 1997-ben két országos kereskedelmi magánrádió is megkezdhette adását. Azért csak kettő, mert a frekvenciagazdálkodás szerint ennél több országos frekvenciahálózatot nem tudott létrehozni, aminek több oka volt. Egyrészt fokozatosan ki kellett építenie a Magyar Rádió három országos adásának hálózatát a CCIR sávban, mert az OIRT sávot 2007-re el kellett hagyni vagyis azt ettől nem is használhatták rádiós műsorszórásra. Az állomások CCIR sávbeli megjelenése azért is fontos volt, mert ekkor már az újonnan forgalmazott rádiókészülékek nem tudták fogni a keleti URH-t. Másrészt mivel „nem kereskedelmi” jelleggel eddigre már számos helyi rádió elindult, nem tiszta lappal indult a frekvenciagazdálkodás, azaz a nagyobb teljesítménnyel működtethető frekvenciák egy jó része már használatban volt. Ezt jelzi, hogy a legutolsóként, 2002-től 2007-ig kiépített Kossuth-hálózat már több, mint 47 adóból áll össze (74%-os lefedettség mellett), míg a régi OIRT-hálózatot 10 adóval tudták megoldani, 91%-os monó lefedettséggel. Harmadrészt a határ menti városokban a szomszédos országokkal is egyeztetni kellett, ami különösen Szerbiával volt problémás, és ez még kevesebb lehetségesen felhasználható frekvenciát jelentett. A frekvenciagazdálkodással foglalkozó hatóság (HÍF, majd NHH) szakértői különösen Budapest és a határ menti városok vonatkozásában jelentették ki sokszor – gyakorlatilag a frekvenciaosztások megindulásától kezdve – hogy több FM frekvencia már nem áll rendelkezésre. A 90-es évek közepén a szokásos megoldás az volt, hogy egy-egy frekvenciát megosztottak több rádió között, ami szinte minden esetben a rádiók ellehetetlenüléséhez vezetett. Végül idővel mégis sikerült új frekvenciákat egyeztetni és így új rádiók is elindulhattak. Jelenleg (2010) egy-egy pályázatra kiírt frekvenciára jellemzően 5-10 pályázó ad be ajánlatot.

Közben majdnem kiürült, majd átalakult a középhullámú sáv: a Petőfi Rádió műsorát középhullámon 1998-tól már nem sugározták, és a magánrádiós pályázatokon sem versengtek a középhullámért: a középhullám Magyarországon alapvetően az idősek sávja, az új rádiók körében népszerűtlen. Egyedül az elsősorban idősek által hallgatott, a katolikus egyház által fenntartott Magyar Katolikus Rádió volt hajlandó elfogadni ezt a sávot, hogy országos rádióként működhessen (2004 óta). A Magyar Rádió külön hálózatra kerülő nemzetiségi adásainak (MR4) és körzeti adásainak (MR6) közvetítésére használja a régi középhullámú frekvenciák egy részét (a helyzet hasonló a 2000-es évek elejéhez: amikor már a kereskedelmi rádiók rég a 100 MHz-es sávban adtak, a nemzetiségi és parlamenti adások az akkor már kihalóban lévő 70 MHz-es URH sávban szóltak. Az MR4 középhullámú adói 2007-ben, a keleti URH végső kikapcsolásakor vették át ezek szerepét); a középhullámú frekvenciák más része kihasználatlan. Egyedül a „nemzeti főadó” Kossuth sugároz nagy teljesítménnyel mindmáig középhullámon, melynek célja részben az, hogy a határon túli magyarságot is elérje a legfőbb magyarországi rádiós műsorszolgáltatás.

A két 1997-ben induló országos rádió közül az egyik a Danubius Rádió volt, mely az ország leghallgatottabb kereskedelmi rádiójának számított. A változás annyi volt, hogy eddig a pénzt a közszolgálati-állami Magyar Rádió konyhájára hozta, ezután viszont privatizált magánrádióként működött. Mindez a Magyar Rádiónak jelentős érvágásnak számított, hiszen 1994-ben bevételei harmadát reklámbevételek adták, melynek fő részét a Danubius szerezte, ahol óránként akár 20 perc reklám is szólhatott (Tüske 2000). A privatizált Danubius tulajdonosai előbb néhány ismert műsorvezetője lett, később nemzetközi tulajdonba került. A másik induló rádió valóban új rádióként jelent meg az éterben. Pályázata körül mindössze annyi gond volt, hogy más néven (Hungária Rádió) és más formátumra (közszolgálati jellegű kulturális műsorok) adta be pályázatát, mellyel elnyerte az országos frekvenciát, mint amivel végül elindult. A jogosultság megszerzése után módosította programtervét és nevét, melyet az ORTT elfogadott, és így Sláger Rádió néven, kezdetben oldies formátummal (1960-70-es évek slágerei) indult el – a Budapesten akkor legnépszerűbb kereskedelmi rádió, a 92,9 Star Rádió formátumát „kölcsönkérve” és ezzel ellehetetlenítve a csak budapesten fogható Star Rádiót. (Hasonló formátumátvétel később is történt, amikor 2007-ben a “újrapozícionált” közszolgálati Petőfi MR2 néven az akkor a fővárosi fiatalok körében nagyon népszerű, alternatív zenei kínálatú RádióCafé játszási listáját „vette kölcsön” indulásához). A rádiós piac meghatározó szereplői ettől kezdve már nem az „öreges” közszolgálati csatornák, hanem a két nagy országos magánrádió lettek.

A magánrádiókon a leghallgatottabb műsorsávok egyértelműen nem a rádiókhoz, hanem műsorvezetői (rádiós DJ) személyiségekhez kötődnek. Bár ismert és kedvelt rádiós személyiségek addig is voltak – a bemondók, „szpíkerek” pedig már a rádió hőskorában ismert sztároknak számítottak – a rádiós személyiségek általában egy műsorhoz vagy műsortípushoz kötődtek és együttesen alkották a rádió arculatát. Az első DJ jellegű sztrárfigura a 60-as évek Szabad Europa Rádióján Cseke László volt, a diszkókorszakban B. Tóth László vált ilyenné, a 90-es években az eklektikus Petőfi Rádióban futó, Csiszár Jenő fémjelezte Apukám világa a magyar Howard Stern Show igyekezett lenni, de mérséklet sikerrel; végül a Magyar Rádióból induló Bochkor-Boros páros vált az utóbbi évtizedek legkeresettebb rádiós műsorvezetőivé. A mainstream popzenei Danubiusban lettek sikeresek 1996-ban induló reggeli Cappucino c. műsorukkal, mely az első professzionális „morning show” volt; 1999-ben átigazoltak az ettől eltérő célközönségű, oldies zenei Slágerre, ahol ugyanazt a stílust hasonló sikerrel (de némileg más közönségnek) folytatták Bumeráng címen, a Sláger megszűnte után pedig az ugyanezeken a frekvenciákon indult Neo FM-en készítik el reggeli műsorukat, mely a reggeli, az értelmiség által negatív értelemben vetten viccelődő műsor ikonikus képviselője, szinte folyamatos anyagot adva a bulvárlapoknak is.

A kereskedelmi rádiós stílus Magyarországon több-kevésbé e műsor miatt sokak számára azonos a bulváros hangvétellel, melyet egyébként reggeli műsoraiban sok másik rádió is igyekezett utánozni.

 

Beszélgetős rádiók

A nem popzenei kereskedelmi rádiók megjelenése későbbi fejlemény. Ezek között mérföldkő az Info Rádió megjelenése (2000), mely az amerikai hírrádiók 15 perces hírperiódusait próbálja adaptálni. A semleges kereskedelmi rádiók mellett idővel megjelentek a politikailag elkötelezett kereskedelmi talkrádiók is. Ilyen a baloldali közéleti-politikai beszélgetős műsorokat közvetítő Klubrádió vagy a jobboldali Lánchíd Rádió, mely részben az épp indulása előtt átalakuló-modernizálódó Magyar Rádiótól távozó, azaz régi és ismert műsorvezetők és szerkesztőkre alapozva indult. 2006-ban jelent meg és azóta is folyamatosan vásárolja fel a helyi adókat illetve pályázik új frekvenciákat a katolikus beszélgetéseket és imákat, miséket közvetítő Mária Rádió 2010-ben 16 adót számláló magyarországi hálózata.

 

Kisebb hálózatok

A komplett országos frekvenciahálózat hiánya miatt a rádióban utazó magánvállakozások más módokat próbáltak találni minél több hallgató elérésére. Az ORTT kezdetben ugyan nem támogatta  hálózatok létrehozását, végül mégis ez lett a kereskedelmi rádiók kiugrási lehetősége. Mivel kész hálózatra pályázni nem lehetett, csak helyi adókra, a rádiók vagy meglévő, független „első generációs” helyi rádiókat vásároltak fel, és azokon a vásárlástól már saját műsoruk szólt, vagy a lejáró engedélyű frekvenciák sikeres megpályázásával jutottak a vidéki frekvenciákhoz. Egyrészt létrejöttek olyan rádióhálózatok, melyek a budapesti stúdió műsorát vették át, a médiatörvény által  kötelezővé tett napi négy órás helyi műsorablakkal (Juventus, Klubrádió), másrészt olyan franchise hálózatok, melyek állomásai azonos stílust, nevet és játszási listát képviselnek, de jogilag függetlenek, és műsoruk egymástól függetlenül, az adott helyi stúdióban készül (Rádió 1). Ezek mellett az országosnak tekinthető hálózatok mellett a megyeszékhelyeken sikeres vállalkozások is hasonló módszerekkel igyekeztek regionális, a megye több városára vagy néhány szomszédos megyére kiterjedő hálózatokat létrehozni (egy tipikus helyi rádió kb. 30 km vételkörzetű) (Radio Jam, Kék Duna, Gong Rádió stb.). A hálózatok létrehozásának fő indoka a műsorkészítési költségek csökkentése (adott esetben a helyi információkat közlő műsor egy távoli stúdióban készül) és a központi hirdetésszervezés lehetősége.

 

Helyi rádiók

Míg a budapesti rádiós piacon a szakosodás a jellemző és újabb és újabb zenei formátumok jelennek meg vagy tűnnek el, a vidéki kisvárosok és térségek rádiói „általános” szórakoztatásra törekszenek. Mivel egy-egy kisvárosban, megyeszékhelyen általában 1-3 helyi rádió érhető el, egyelőre a „mindenki célközönség” elve szerint alakítják ki műsorszerkezetüket, azaz a mindenki által fogyasztható popzenék, óránkénti hírek és egyéb helyi információk teszik ki az adásidőt. A híreket ezeknek a rádióknak általában valamelyik hírszolgáltató külsős cég szállítja (pl. Rádió Hírszolgálat).

 

Kisközösségi rádiók

2002-ben az ORTT egy addig teljesen ismeretlen műsorszolgáltatási forma bevezetéséről hozott határozatot: a „kisközösségi rádió” a gyakorlatban 1 km vagy kisebb vételkörzetű lehet, intézmények (pl. iskolák) vagy falvak, lakótelepek közösségeinek biztosít frekvenciát, melyen csak nonprofit vagy közműsorszolgáltató adás közvetíthető, melynek tematikája lehet földrajzi alapú („falurádió”, „iskolarádió”) vagy tematikus-szubkulturális (vallási, adott zenei stílusú, ismeretterjesztő stb.). Ezeket rádiókat többségében önkéntesek működtetik és pályázati forrásokból fedezik kiadásaikat. A helyi kereskedelmi rádiók számára azonban a hatóság által sem várt konkurenciát jelentenek azok a kisközösségi rádiók, melyek egy, addig helyi rádió által nem lefedett kisváros „full service” adóiként működnek, és reklámbevételekből tartják fenn magukat a nonprofit kereteken belül (azaz óránként 3 percnél nem adnak több reklámot és a bevételt visszaforgatják). Ez több szempontból is problémás: egyrészt ezek a rádiók jelentősen olcsóbban üzemeltethetőek mint a kereskedelmiek (nem kell frekvenciahasználati díjat fizetni, több pályázati lehetőségük van stb.), másrészt a hasonló műsorprofilú-hangzásvilágú kereskedelmi helyi rádióktól veszik el a reklámozókat. A kisközösségi engedéllyel működő rádiók többsége azonban rendkívül változatos tartalmú-formátumú műsorválasztékával jelentetné az ellensúlyt a homogenizálódó kereskedelmi arculatokkal szemben. A fő probléma tartalmilag az, hogy a szabadidőben dolgozó „amatőr”önkéntesekkel nehéz a professzionális körülmények között főállásban dolgozó rádiósok által készített műsorokkal versenyképes adásfolyamot teremteni. A kisközösségi rádiók másik problémája, hogy a kb. 1 km-ben korlátozott vételkörzet inkább folyamatos konfliktushelyzetet teremt, ahelyett hogy motiválná az önkénteseket („még a szomszéd sarkon sem lehet fogni, minek csináljam ingyen”) (Benedek et al. 2007). Mindazonáltal figyelemreméltó, hogy az első adások 2004-es indulása óta (2010-ig) kb. 70 ilyen rádió indult országszerte. A közösségi rádiók összetartását jelzi, hogy ideiglenes frekvencián, Közös Hullámhossz néven évente egy hetes közös műsorral jelentkeznek a Művészetek Völgye fesztiválról.

Egyes kisebb közösségeknek szóló rádiók azonban nem közösségi engedéllyel, hanem kereskedelmi jelleggel sugároznak, mint pl. a budapesti cigányságnak szóló Rádió C, mely az egyetlen roma népességnek szóló populáriszene-orientált – szórakoztató (azaz nem közszolgálati-szociális témákat boncolgató) rádiós felület az országban, ahol romák – a legnagyobb lélekszámú magyarországi nemzetiség – az egész országban elszórva élnek. A Magyarországon élő külföldiek, külföldi turisták, magyar nyelvet nem beszélők számára jelenleg sem a közszolgálati rádió, sem más rádió nem szolgáltat műsort.

 

Zenei formátumok. Érdekes módon Magyarországon nem alakult ki olyan rádió, mely a „tipikusan” magyar poluláris-népies zenei műfajra, a magyarnótára vagy annak modern változatára, a mulatósra szakodosott volna (ilyenek a határon túli magyarság körében viszont vannak). A jazzrádió és a klasszikus zenei magánrádió megjelenése is viszonylag késői fejlemény és marginális. A rádiók általános mainstream zenei kínálatában az angol nyelvű zene dominál, melyet a magyar nyelvű, de hasonló stílusú követ, a többi világnyelven csak akkor kerül be egy-egy felvétel, ha az nemzetközi sikerré az eredeti nyelven válik. Az utóbbi évek legnépszerűbb formátuma a gyors elektronikus tánczene illetve új fejlemény, hogy megjelentek világzenei felvételek is a repertoáron.

 

A Magyar Rádió válsága

A Magyar Rádió a rendszerváltozás évében nagy közbizalommal övezett társadalmi intézményként működött. Politikai-közéleti műsoraiban (168 Óra, Gondolat-Jel, Vasárnapi Újság) az értelmiség élőben készítette elő és vitatta meg a szocializmusból a kapitalizmusba vezető út várható lehetőségeit és napi állását. A 168 Óra olyan népszerű volt, hogy az adás utáni héten hetilap formátumban nyomtatásban is megjelentek beszélgetései (1989-).

A rendszerváltozás utáni években a jobboldali politikai nyomás és „házon belüli” ellentétek miatt 1991-ben kitört az ún. Médiaháború, mely végén több rádióst csoportosan elbocsátottak, majd az 1994-es  kormányváltás után rehabilitáltak. (Agárdi 2004). 2001-ben Kondor Katalin elnöksége alatt a rádió egyértelműen jobboldali hangvétel irányába tolódott el.

A kereskedelmi rádiók mellet azonban egyre hátrébb szorult népszerűsége. 1998-ban a Kossuth 40-50%-os hallgatói elérési értéke (reach) 2004-re 20% körüli lett, a Petőfi 20% körülről 10% körülire esett vissza, miközben a fiatalok (15-29) aránya hallgatói között 2 % körüli volt (a Bartók értelmiségi műsorai megtartották 1%-os reach értéküket). A 2000-es évekre a Danubius Rádió – melyet valaha a Magyar Rádió alapított – már jócskán megelőzte hallgatottságával a közszolgálati csatornákat. (Agárdi 2004). A Magyar Rádiónak dolgozói létszámát is leépítette: a 90-es évek elején 2000, a 2000-es évek közepén már csak 1300, 2009-ben 992 dolgozója volt.

 

Az új Magyar Rádió

2006-ban vezetőségváltás történt a Magyar Rádió élén, Such György került az elnöki székbe. Ekkorra a közszolgálati rádió már szinte teljesen a fiatalok ingerküszöbe alá került, akik főleg a Sláger vagy Danubius Rádiót hallgatták. A Magyar Rádió ekkor még mindig a rendszerváltozás előtti műsorstruktúráját, pontosabban annak toldozott-foldozott frissítését vitte három országos és körzeti programjában. Az új vezetés teljesen átalakította a rádiót és alapvetően egy teljesítményorientált rendszert vezetett be.

Mivel új frekvenciához nem juthatott (sem helyi, sem országos szinten), a programválaszték növelését megoldó DAB pedig a folyamatos tetszhalál állapotában volt/van, csak a meglévő adásai átstrukturálásával lehetett új hallgatókat szereznie. Ehhez több radikális lépésre szánta el magát, mely több vonalon is társadalmi vitát váltott ki. Az adóprofilokat letisztította, ami azt jelenti, hogy míg addig mindhárom adóján sokféle műsortípus volt megtalálható, most mindháromhoz egy központi formátumot rendelt hozzá és az abba nem illő műsorokat megszűntette. Ettől kezdve a három programon futó műsorokat nem egyeztették egymással, mint korábban. Az adók neveit is megváltoztatta, bevezetve a programok számmal való jelölését (MR1 stb.), de számítva a „népharagra”, a régi neveket is megtartotta (MR1-Kossuth). A múlttal való szakítás jelképeként minden adóján megszüntette az eddig aktívan használt szünetjeleket (az utolsók között Európában). A közéleti beszédműsorokra szakosított MR1-Kossuth Rádióból kizárt minden zenei műsort és zenei betétet. Megmaradtak a miseközvetítések és a hagyományos déli harangszó. Befejezték az ekkor már csak presztízse által életben tartott Szabó Család szappanoperát is, viszont az – immár ORTT-támogatásokból finanszírozott – rádiószínházi produkciók, melyek immár a kortárs színházi élettel párhuzamosan fejlődő hangzásvilágot képviselnek, mind nagyobb térhez jutnak a programokban. A hangjátékok visszhangja egyelőre nem hallható, azaz a sajtó egyelőre nem vett tudomást róla, de úgy tűnik, hogy ismét megerősödik a dramatizált hangjáték műfaja a rádióban.

Az új MR2-Petőfi Rádióban, mely addig a legváltozatosabb műsorokat adta (vagyis mindent, ami nem fért bele a két másik adó profiljába), 2007-től kereskedelmi hangzásvilágú, automatikus adáslebonyolító által vezérelt 24 órás zenefolyamot sugárzó műsor lett. A kereskedelmi rádiókkal annyiban nem akart versenyezni, hogy nem a legnépszerűbb slágerzenéket, hanem inkább az alternatív rockzenei stílusokat közvetíti, így is rendkívüli társadalmi felháborodást váltott ki több okból. Egyrészt sokak számára felháborító volt, hogy közpénzből egy pop, lounge, világzene, urban, alternatív rock zenei számokat vegyítő programot tart fenn a rádió. 2008-ban ORTT-határozat mondta ki, hogy a Magyar Rádió MR2 adója nem tesz eleget a közszolgálati alapelveknek, így pl. a sokszínűség elvének és felszólította a Magyar Rádiót a jogsértés megszűntetésére. A Magyar Rádió vezetése fellebbezett ez ellen mondván, hogy a közszolgálati alapelveknek nem egy-egy kiragadott csatornának, hanem a Magyar Rádió egészének kell megfelelnie. 2009-ben a Fővárosi Bíróság viszont hatályon kívül helyezte az ORTT határozatát. Az MR2 közben olyan plakátokon hirdette magát, melyek szövege erre a vitára reflektált: „A zene kultúra, a kultúra közszolgálat”. Az MR2 zenei stílusai valóban nem azonosak a mainstream zenei rádiók stílusával. A kérdésnek azonban csak az egyik fele volt csak az, hogy a zene kultúra-e. Amire valójában a sokszínűséget hiányoló ORTT-határozat utalt, az volt, hogy az új műsorszerkezet bevezetésével megszűntek olyan évtizedek óta futó műsorok, melyekhez hasonlót egyik másik rádió sem sugároz, és melyek vagy szubkulturális rétegek, vagy a fiatalok, vagy az idősek számára szóltak. Így megszűntek a rockzenei műsorok, a gyerekműsorok, és a Petőfi Rádió addig leghallgatottabb műsora, a déli magyarnóta (Jó ebédhez szól a nóta) is. Ennek korabeli népszerűségét szemlélteti, hogy (kis túlzással) bármelyik magyar faluban délben sétálva valamelyik ablakból biztos kihallatszott e műsor hangja. A magyarnóta azonban az értelmiség körében lenézett, „ál-népi” műfajnak is számít, ezért sokan üdvözölték a döntést. Természetes, hogy egy alternatív rockzenei formátumú rádió adását ez a műsorszám nem szakíthatta meg. Az adás átkerült a vidéki körzeti rádiók műsorába, amiről azonban alig tudtak a korábbi hallgatók. Az idősebb korosztály „kiengeszteléséül” (vagyis azért, mert a közszolgálati rádió kötelessége minden korosztályhoz szólni, különösen, ha más forrásból ilyen tartalomhoz azok nem juthatnak) a rádió 2009-ben elsőként elindított digitális tematikus csatornáját (MR7) a magyarnótának, operettnek és népzenének szenteli. (Más kérdés, hogy az autentikus népzene és az operett/nóta kedvelői alapvetően két elkülönülő, egymással „szóba nem álló” réteget alkotnak.) Ma az MR7 műsorát már a körzeti adók is átveszik a nap különböző szakában (pl. éjszaka).

Az MR2 Petőfi alapvetően sikertörténet, hiszen valóban sikerült a fiatal korosztály érdeklődését felkeltenie és állandó hallgatókat szereznie közülük. Bár a Magyar Rádióban dolgozók megfogalmazásában az MR2 hallgatókból lesznek az MR1 és MR3 hallgatók később, a három csatorna között nincs keresztpromóció, azaz az MR2-t hallgató fiatal ettől még nem biztos, hogy tudja, hogy létezik a Magyar Rádiónak más adója is, és a MR2 adásai sem „készítik fel” arra, hogy a későbbiekben politikai vagy komolyzenei adásokat hallgasson.

Az MR2 megjelenése a kereskedelmi zenei rádiók ellenszenvét is kiváltotta, mert tőlük veszi el a hallgatókat és ezzel együtt a reklámozókat is. A hazai hirdetési piacból amúgy is évek óta csak 5-6%-al részesül a rádiós szegmens, ezen a bevételen kell osztozni. Úgy érvelnek, hogy akár reklámozókat, akár a hallgatókat vonja el a közpénzből fenntartott Magyar Rádió tőlük, ez tisztességtelen piaci előnyhöz juttatja őket. Egyelőre azonban nem változik sem a Rádió műsorpolitikája, sem az a törvényi szabályozás, mely szerint a Magyar Rádió bevételeinek egy részét reklámokból is fedezheti.

A fentieken túl a rádió vezetése megszűntette az alig hallgatott idegen nyelvű és külföldre sugárzott magyar adásokat. A nemzetiségi adásokra egy külön egész nap sugárzó AM hálózatot jelöltek ki. A parlamenti adásokra nem jutván frekvencia azokat csak az interneten és műholdon továbbítják.

Gazdaságilag a Magyar Rádió nyereséges (Rangos 2010).

Az MR zrt. adóinak hallgatottsága évente

MR1-Kossuth Rádió napi hallgatottsága

MR2-Petőfi Rádió átlagos hallgatottsága, korcsoportonként

 

Forrás: J/5057 Gellért Kis Gábor 2008: Beszámoló a Magyar Köztársaság Országgyűlése számára. Budapest, Magyar Rádió.

 

A kormányváltás és következményei

2009-ben kormányváltás történt Magyarországon, amivel a kormányra kerülő párt olyan többséget tudhat magáénak, mellyel a médiatörvényt is egymaga módosíthatja. Eddig ez csak többpárti konszenzussal lett volna lehetséges (a képviselők 2/3-ának egyetértése szükséges módosításához) és e konszenzus hiánya miatt nem történt meg, így még 2010-ben is hatályban van az az 1996-os médiatörvény, mely a digitális szolgáltatásokat és platformokat egyáltalán nem tárgyalja. A közszolgálati rádió függetlensége többször is megkérdőjeleződött. 2002-ben a kormány eltörölte az előfizetési díjat, és ettől kezdve a kormány közvetlenül juttat támogatást a rádiónak. Az e sorok írásakor készülő új médiatörvény szerint a rádiót irányító kuratórium összetétele lehet olyan, mely a kormánypártot meghatározó pozícióba helyezheti.

2009-ben a külföldi tulajdonban lévő országos kereskedelmi rádiók engedélye lejárt, az e hálózatokra kiírt pályázatokat pedig két új rádió nyerte el (Class és Neo FM), melyek tulajdonosi körei „kiegyensúlyozottan” a két nagy politikai párt érdekköreiből kerültek ki. Az ORTT-n belül is ellentéteket szülő döntést nagy vita követte. Egyrészt a hallgatóság látványos akciókkal búcsúzott el „szeretett” csatornáitól és műsorvezetőitől (akik pár hónap múlva rendre az azonos frekvenciákon meginduló „új” rádiókon voltak hallgatóak), másrészt a döntés jogtisztaságáról is sokakban kétségek voltak. A megindított perek végén, 2010-ben a bíróság ugyan megállapította, hogy az ORTT-nek ki kellett volna zárnia a nyertes pályázókat, mint ahogy több másikat is kizárt, de a döntést nem semmisítette meg, azaz a bíróság kimondta, az új rádiótulajdonosok jogszerűtlenül jutottak a frekvenciákhoz, de folytathatják a működést.

 

Digitális átállás

2006-ra a frekvenciagazdálkodás a jövőre nézve összesen 5 országos fedésű DAB multiplex frekvenciát lobbizott ki a különféle rádiótávközlési értekezleteken: hármat a VHF, kettőt az L sávban (Hargitai et al. 2006). Ezek teljes kihasználása, különösen DAB+ rendszerben, gyakorlatilag megoldaná a frekvenciaszűkösség problémáját.

A kormány 2007-ben tette közzé a digitális átállásról szóló törvényt (2007/LXXIV. tv). Bár már 1995 óta, hivatalos megjelölése szerint „kísérleti jelleggel” folytak DAB adáskísérletek (a közszolgálati rádió műsorainak közvetítése), vevőkészülékek, promóció és exkluzív DAB adások híján a közönség nem is tudott ezen platform létéről (Digitális Rádió Kör 2005). A Magyar Rádió Classic+ néven évekig csak itt fogható klasszikus zenei adásfolyamot üzemeltetett, de az érdeklődés teljes hiánya miatt ezt a kísérletet abbahagyták. Miközben a DVB-T-re átállás teljes erővel halad, a DAB beindítása teljes kudarcknak tekinthető. Az országos DAB multiplex kiépítésére – DAB+ formátumban – pályázatot írtak ki 2008-ban, melyet a Magyar Rádió és az Antenna Hungária – a legnagyobb, rádióadóhálózatokat üzemeltető cég  – is megpályázott, és végül az AH nyert el. Az ekkor már 13 éves kísérleti adás után a „normál üzem” 2009-ben elindult, de a közönség teljes érdektelenségétől kísérve, ami részben annak is betudható, hogy az adások jó része amúgy is fogható FM-en, a boltokban nem jelentek meg DAB vevőkészülékek vagy csak néhány, nagyon drága darab, melyekből legfeljebb néhány száz fogyott el, és a vételkörzet is korlátozott méretű. A műsorkínálat a közszolgálati és a nagyobb közműsorszolgáltató (általában: beszédműsorokat sugárzó) rádiókat foglalja magába, de egyelőre (2010 végéig) még a Magyar Rádió sem kötött velük szerződést, mert szerintük a pályázat megszövegezése elfogadhatatlan.  A Magyar Rádió új, MR7 nevű programját sem DAB-on, hanem az interneten és körzeti (AM/FM) hálózatán sugározza, azaz úgy tűnik, semmiféle késztetés nincs arra, hogy bárki is DAB-vevőkészüléket vásároljon.

A sikertelenség miatt az ügyletben részt vevő felek – a Magyar Rádió, az AH és az NHH – egymást kritizálják, de a patthelyzet ettől nem oldódik fel. Az NHH álláspontja mindenesetre az, hogy inkább a digitális televíziózásra koncentrál (Koi 2010).

A többszöri tulajdonosváltáson átesett Antenna Hungária digitális rádiós politikája leginkább a kivárási taktikára épít, bár történtek 2008-ban középhullámú DRM kísérletek is, egyelőre semmilyen konkrét vagy reális terv vagy stratégia nincs a digitális földfelszíni adások sorsáról.

A digitalizálásnak természetesen csak egy állomása a műsorterjesztés digitalizálása. A rádiókat – elsősorban az analóg világból nagy tehetetlenségi erővel érkező Magyar Rádiót – is digitalizálni kellett. Ebbe beleértendő a stúdiótechnika digitalizálása, a papír alapú adáslebonyolítás helyett számítógépes rendszerre áttérés vagy az archívum digitalizálása. Mindezek nem mentek zökkenőmentesen; pl. a hírolvasók nem fogadták lelkesen, amikor az addigi papírról való felolvasást felváltotta a képernyőről olvasás. Az archívumban új koncepcióként jelent meg az egyes kiemelt műsorok helyett a napi adásfolyam egészének archiválása (CD-lemezeken); a korábbi, szalagra rögzített adások digitalizálása (az ismétlésként műsorba kerülések apropóján), a rádió zenei gyűjteményének digitalizálása stb., mely folyamat ma is tart.

 

Online rádiózás

Az interneten már viszonylag korán megindul az egyes rádiók adásának streamelése. A kezdeti években mindez szabályozatlanul történhetett, de 2000-ben a szerzői jogi díjakat beszedő hatóságok már részletesen szabályozták a költségeket. Ezek a sugárzó rádióknak viszonylag könnyen megfizethetőek, az éterbe nem sugárzók számára is legalábbis egyértelműen szabályozott körülményeket adnak. A 2004-ben a legnagyobb hazai online tartalomszolgáltató többcsatornás, interaktívan összeállítható műsorú online rádiót hozott létre (Origo > Play néven), de a szolgáltatás hamarosan T-Online Rádió néven előfizetésessé változott.  Ilyen jellegű többcsatornás reklámmentes hangzótartalmat ma szintén előfizetési díjért a műholdas és kábeltévészolgáltatók kínálnak televíziós felületeiken.

A Magyar Rádió a 2000-es évek közepén fél évre visszamenően kínálta letöltésre összes kisugárzott műsorát időrendi bontásban, közepesen rossz hangminőségben, amely valószínűleg egyedülálló szolgáltatás volt, de szerzői jogilag problematikus. 2010-ben szintén minden programjuk elérhető, de csak lekérésre (on demand) és csak 1-2 hétre visszamenően. A Magyar Rádió koncepciójának része, hogy már nem csak hangzó tartalomszolgáltató, hanem honlapján szöveges és képi információkat is szolgáltat, hírportál szerepet is betöltve.

Bár indultak magyarországi podcastok is, azaz rendszeresen frissített magazinszerű mp3 tartalmak, ezek egy része idegen nyelvű, többsége rendszertelen vagy tartalmilag kevéssé élvezhető minőségű.

Az InfoRádió hírei meghallgathatóak mobiltelefonon is, a Magyar Rádió aktívan használja a Facebookot és a Twittert, de a legtöbb rádióra ez nem jellemző. A magyarországi rádiók tartalma alapvetően az FM sávban jut el a hallgatókhoz.

 

 

 

Irodalom

Agárdi Péter 2004: A Magyar Rádió utolsó 15 éve. Médiakutató, 2004.  ősz.

Benedek Gergő, Gosztonyi Gergely, Hargitai Henrik 2007:  Kisközösségi rádiózás Magyarországon: az első 3 év. Civil Szemle.  2007/3-4 pp 123-144

Debreczeni kulturha László 2007. szeptember 17:A Tilos Rádió története. Part magazin (online). http://www.partmagazin.hu/index.php/urban-mainmenu-28/504-a-tilos-rrtte

Digitális Rádió Kör 2005: A földfelszíni digitális  rádió műsorszórás (T-DAB)  bevezetése Magyarországon. ISBN 963 8000 65 8

Hargitai Henrik – Tímári Sándor – Sütő László – Bálint Irén – Balla Éva – Biró József – Szombathy Csaba 2006:  Digitális földfelszíni rádió-műsorszórás: a T-DAB bevezetése és a digitalizáció hatása a hangzótartalom-szolgáltatásra. Médiakutató, 2006 tél.

Koi András: Digitális rádió: vége a dalnak? HWSW, http://www.hwsw.hu/dab-digitalis-atallas-radio-antenna-hungaria-nemzeti-hirkozlesi-hatosag.htm (online)

Rangos Katalin 2010: Beszámoló a Magyar Köztársaság Országgyűlése számára. http://www.mrka.hu/index.php?act=64&id=1088

Tüske Ferenc 200: Hullámtér , avagy a magyar kereskedelmi rádiózás kialakulásának története. Puskás Hírmondó, Online (http://www.visszaaradiohoz.hu/0009/hullam1.html)

Voloncs Laura 2009: „Rólunk szól”- A Szabó család mint a kádári Magyarország kordokumentuma. ELTE BTK. 79 p.